#

 

Valami új kéne,valami más,

egy új élet,egy másik ház,

doh-szagú könyvek között tengődöm,

penész nő a szobám falán,ahol életem eltöltöm,

könnyemmel mosom fel vérem a padlóról,

kutyám párnaként fejem alatt  horkol,

leginkább most egy láda sörre vagyok szomjas,

de csak Lukács Laci ajánlja:Egy üveg bort kibontsak?

Tükörképem meg vigyorog,bele a nagy-világba:

Játsszál,édes,játsszál,játszd magad a halálba!

 

 

 

Szöveg

 

S most puhán és illatosan

beájulok haldokló rózsáim közé,

mint az egyetlen élő

virág,átveszem halálos

gyászukat,s miután

megmentettem elkárhozott

lelküket,magukkal húznak

az örök fájdalom birodalmába.

 

Mirror

 

A tükör darabjai arcomba

marják a fájdalom rúnáit

a sötét-kék ég alatt

már nem szólalnak meg

az öröm harsonái.

Egy világ-örökké csendes

csak az idő  tűnik mormogva tova...

körbezár a némaság.

Felettem lassan hullani kezd a hó.

 

 

##

Korhadó fák utam mentén.

Semmi nem maradt  már

Csak a fájdalom és a remény

Hogy egyszer majd

jobb lesz talán

még egyszer...

Könnyeim ezüst gyöngyeit

szorítom-mért fáj?

Szűk utcákban kötöttem alkukat

de becsaptak.

Az alvó nap alatt ígérték nekem

a mindent.

A kék hold alatt elvették

lelkem.

Szoríts kígyó szoríts

hátha meghalok,

áldozataid égő máglyáján

újra elhamvadok.

 

 

 

                                                Csak fekszünk romokkal

                                                      betakarva.

                                                 Egymást ölelő halottak

                                                        vagyunk.